Joggal feltételezhetnénk, hogy az első protézisek, végtagpótlások egyidősek az orvostudománnyal. Az igazság azonban vélhetően az, hogy a már 36 000 évvel ezelőtt készült barlangrajzokon is jól kivehetők hiányos végtagok, illetve botra támaszkodó sámánalakok nem ok nélkül szerepeltek e történelem előtti alkotásokon. Ennél sokkal egzaktabb bizonyíték a kezdetleges protézisek több tízezer éves létezésére, a Peruban fellelt, Moche-kultúrából fennmaradt agyagedények, amelyen emberalakok lábfején kehely formájú protézisek fedezhetők fel, pótolva a hiányzó végtagokat.

Ókor – az orvostudomány és a protetika bölcsője

A hagyományos értelemben vett orvostudomány bölcsője az ókori civilizációra vezethető vissza. Mai ismereteink szerint az emberiség történetében ekkor terjedtek el első ízben, nagy számban a végtagpótlások, melyek a leletek tanúságai szerint egyre kifinomultabbakká és funkcionálisabbá váltak az évszázadok során. A protetika tehát legalább egyidős az orvostudománnyal, mely mára a mozgásukban korlátozottak komplex mozgáskultúráját, helyváltoztatását lehetővé tevő vagy azt támogató alkalmazott tudománnyá fejlődött. 

Középkor - társadalmi kiváltság a protézis

A középkorban jelentős új orvostudományi eredmények híján a protetika kis mértékben fejlődött csupán. Jellemzően fém alapanyagok felhasználásával készültek végtagpótlások, melyek jelentős visszalépést jelentettek az ókori mintákhoz képest. Egy biztos – ebben az időszakban a végtagprotézis viselése társadalmi kiváltság volt, melyben kizárólag a jómódúak, illetve a katonatisztek részesülhettek.  Ebben az időszakban alapozta meg az XX. században kiteljesedő protetikai eljárásokat a francia származású katonaorvos, Ambroise Paré, aki záras felső és alsó végtagprotéziseket készített, és lefektette a protézisek alapfunkcióira vonatkozó alapelveket is.            

Újkor – Mozgó és mozgatható végtagok

Az újkorban Jean Dominique Larry, Napóleon tábori sebésze új amputációs eljárásainak köszönhetően utat nyitott a protetika rohamos fejlődése előtt is. Ekkor terjedhetett el széles körben az „Angleseyláb” művégtag, melyet csattogó lábnak is neveztek, hiszen minden megtett lépésnél nagy zajt keltett. 1811-ben készült el az első olyan műkar, amelyet a páciens a saját vállával már mozgatni is képes volt.

XX. század – Az iparági protézisgyártás hajnala

A világháborúk sajnálatos következménye volt az amputációk számának megszázszorozódása, melynek következtében valódi iparág épült ki a protézisgyártásra. Ekkora datálódik az úgynevezett belga láb kifejlesztése, mely már figyelembe veszi az alsó végtag anatómiáját, statikáját. A düsseldorfi Seuerbach olyan műtéti technikát fejlesztett ki, amely a művégtag inakra való csatlakoztatásával, közvetlen erőátvitellel volt mozgatható. Később tovább specializálódik a protetika alkalmazott tudománya, egyre inkább alkalmazkodva a páciensek igényeihez, testalkatához, teherbíró- és elosztó képességéhez. Megjelennek a hidraulikus és rotációs szerkezeteket, a mioelektromos kontrollal működő protézisek.

A magyar protézisgyártás mérföldkövei

A magyar ortopédia Dollinger Gyulát tekinti a hazai ortopédia megalapozójának, aki  mind a művégtaggyártás megszervezésében, mind azok fejlesztésében jelentős szerepet vállalt. Munkásságának köszönhető, hogy 1915-ben megalakult a Magyar Királyi Rokkantügyi Hivatal Művégtaggyár. Személyéhez köthető az első rehabilitációs program elindítása is, mely a páciensek fizikai adottságait, az amputáció jellegét és a végtagpótlás módját alapul véve, egyénre szabott rehabilitációs programot állított össze. A műhelyben 19 000 protézis készült el 1917 őszéig, és egyre több hazai nagyvárosban kezdődött el a művégtaggyártás. A magyar protetika ekkor szerzett európai hírnevet, számos nyugat-európai ország tanulmányozta fejlesztéseinket, innovatív megoldásainkat az ortopédia területén. 1920-ban elindult az ortopédműszerész-képzés is. A II. világháborút követően állami kézbe került a protézisgyártás, mely a 90-es évek rendszerváltását követően piaci alapokra helyeződött.

A jövő technológiái

A XXI. század technológiái már tetten érhetők a protetikában is, hiszen a páciensek igényeinek minél teljesebb kiszolgálása érdekében egyre modernebb, könnyebb, sterilebb anyagok kerülnek felhasználásra a gyártás során. Ma már természetes, hogy minden eszköz, végtagpótlás idomul az ember anatómiájához, és az innovatív technológiák is sorra épülnek be, kerülnek alkalmazásra.

A közvetlenül érzékszervvel (szemmel) irányítható protetikumok már létező megoldások, az azonban ma már nagy biztonsággal megjósolható, hogy a jövő a gondolattal irányítható végtagpótlásoké lesz, amiket akár élőszövetes borítás fog fedni.